kismocsok

http://www.youtube.com/watch?v=rNd1vlZ7sz0&feature=related

"A ember úgy véli, hogy a fa leveleit az ősz sárgította meg, és csak miután elgondolkozott rajta, érti meg, hogy a nyár tüze és szenvedélye tette."

"A boldog pillanat hamar tovaszáll, és soha nem tér vissza ugyanabban a formában. De ez nem jelenti azt, hogy nem várnak rád még ugyanolyan boldog pillanatok, csak azok mások lesznek."

"Minden 'csak vicceltem' mögött van egy kis igazság, minden 'csak elgondolkoztam'-ban ott van egy kis kíváncsiság, minden 'nem tudom' mögött van egy kis tudás - és minden 'már nem érdekel' mögött van egy kis érzelem.. "

"Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez semmit."

“Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”

"Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.”

"...Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.”

Az udvariasság olyan, mint a nulla a számtanban.
Egymagában mit sem jelent, de sokat változtat azon,
--amihez hozzá tesszük.

Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad. Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli. Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre.

"A kagylót felnyitják, a csigát megsebzik, szemcsét helyeznek nyálkás anyagába, s visszadobják a tengerbe. A sértett állat kínjában alkotni kezd: gyöngyöt alkot. Ez a japán gyöngy.
A legtöbb művész is ilyen sértett állat. Idegen anyag hull lelkébe, mesterséges izgatásra kezd alkotni. Amit így teremt, anyagra és szerkezetre egészen olyan, mint az igazi. Csak eredete más. Igazgyöngyöt önmagából, mesterséges beavatkozás nélkül csak a kivételes és választott példány tud teremteni. Ez a legritkább, legértékesebb tünemény. De a különbséget csak szakember érzékeli."
 

Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt,
holdad vagyok, mely vonzásod körében
járja végtelen útjait.

feléd fordítom arcomat, mert tőled
hullhat csak rám a fény és a meleg,
s olykor, mikor közeledbe érek,
már azt hiszem: most...most elértelek!

Kinyúl felém napszemed fénysugára,
megérint, mint egy csók a téren át,
s e fény visszfénye tükröződik rajtam,
mikor átúszom a nagy éj tavát.

Sötét lennék, ha nem ragyognál nékem,
lehullanék, ha Te nem vonzanál,
úgy tartasz engem óriás erőddel,
úgy húzol, mint egy mágikus fonál.

S mikor egy világrobbanás hatalma
égen és földön mindent szétlövellt,
akkor zuhantunk egymás közelébe,
karod elkapott és védőn átölelt,

egy pillanatra, aztán elszakadtunk
pályánk sínére parancsolt a rend,
a csillagok fészkükre visszaültek,
s a hold újra a nap körül kereng.

Megyek feléd, de soha el nem érlek,
bolygok körülötted, s önmagam körül,
bezárt világ, mely mosolyodtól fényes,
s örök vonzásod szárnyain röpül.

"Ha most írnék neked,
leírnám, hogy beleégtél a szívembe, és kitépni téged hatalmas fájdalmat
okoz.

Ha most írnék neked, leírnám, hogy mint
fuldokló a vízben, kapnék utánad két kézzel, görcsösen beléd
kapaszkodva, hogy élhessek még - általad, érted.

Ha most írnék
neked, leírnám, hogy minden távolság ellenére közelebb voltál hozzám,
mint bárki más az életemben, és ez talán sokáig nem változik még.
Ha most írnék neked,
leírnám, hogy már most rohannék hozzád, és nem érdekelne a körülöttem
élők élete.

Ha most írnék neked, leírnám, hogy szeretlek. Kis betűkkel,
halkan suttogva magamban ...

De nem írok, mert bár nagyon fáj,
mégis meg kell tennem: el kell tőled szakadnom, mert nincs közös út.
Miközben hiányzol, hiányzik az érintésed, a hangod, a gondoskodásod,
te magad. "

Ha valakinek párkapcsolati gondja van, soha sem azt nézem, ki csalt meg, s kit, s hogy mennyire mély közöttük a szakadék, hanem azt, hogy van-e ereje annak, aki tisztábban lát, megemelni a másikat, vagy ott tartanak már, hogy ő is zuhan vele. Számomra ez jelenti egy kapcsolat végét. Az ugyanis már nem szeretet, ami bukásra kényszerít. Lehet szenvedély, bármiféle lelki, vagy érzéki örvény, lehet megszokás, kényszer - még közös anyagi érdek is lehet, de nem szeretet. A pokolba is leszállhatsz, ha van reményed rá, hogy társadat felhozhatod onnan - de ha nem akar jönni, s lehúz, nem szabad miatta ott maradni. Ez ugyanis már nem miatta történik, hanem saját gyengeséged miatt. Az önelvesztés nem szeretet.

(Persze nem kell ehhez párkapcsolat,hogy érezzük ezen szavak jelentőségét...)