"Én is gyógyulatlan sebeket hurcolok magamban. 
Jó lenne megbocsátani. 
Csakhogy ez elsősorban nem azon múlik, hogy a másikkal, azzal, aki 
megbántott, megsértett, megalázott, megvert mit teszek. 
Mert ez már csak következmény. 
A nagy kérdés, hogy a sérelmemet önmagamban hogyan intézem el. 
A seb ugyanis bennem fáj: én vagyok megverve, megsértve megalázva. 
Amikor a nekem okozott sérelmekről s ártalmakról úgy feledkezem meg, 
ahogy egy hajó megfeledkezik a maga mögött hagyott hullámokról, vagy 
a talpunk megfeledkezik a nyomokról, amit a porban hagy... vagyis nem 
nézünk utána, elbocsátjuk, elengedjük, magunk mögött hagyjuk, mert 
nem a miénk többé: ez a megbocsátás. "